Nikolaus August Otto a ma ismert benzinmotor feltalálója

Nikolaus August Otto rövid életrajta

1832. június 14-én született Holzhausenben. Vendégfogadós apját csecsemőkorában elvesztette. Jó tanuló volt, de tizenhat évesen kimaradt az iskolából, hogy munkába álljon és pénzt keressen. Dolgozott boltban, volt irodai alkalmazott, majd kereskedelmi utazó is. 1861-től kezdődően foglakozott különböző belső égésű motor működésének tanulmányozásával. Ennek köszönhetően 1863 készült el az első gázmotorja és rá egy évvel, 1864-ben alapította meg a világ első motorgyárát Eugen Langennel közösen, aminek N.A. Otto & Cie volt a neve, ez vált aztán Gasmotoren-Fabrik Deutz AG-vé, mely ma is létezik Deutz AG néven. 1867-ben a Párizsi Világkiállításon mutatták be az elkészült gázmotort, amiért aranyérmet kaptak.

Nikolaus August Otto még megérte munkája elismerését: 1883-ban a würzburgi egyetem díszdoktorrá avatta, s vagyonos emberként halt meg 1891. január 26-án. Az 59 éves Otto szívroham következtében hunyt el kölni otthonában. Felesége 20 évvel élte túl, és megőrizte férje írásait, rajzait, amelyekből rekonstruálni lehetett a motor történetének hőskorát.

Nikolaus August Otto munkássága

Nikolaus August Otto német feltaláló, az első négyütemű belsőégésű motor kifejlesztője, akiről a mai benzinüzemű motorok alaptípusát nevezték el Otto-motornak, majd üzemanyaga után benzinmotornak.

Harmincéves korában autodidaktaként kezdett az első használható belsőégésű hajtóművel, egy Lenoir-féle gázmotorral foglalkozni. (A belsőégésű motornál a munkavégzésre képes gáz a munkatérben használódik fel, a külsőégésű motornál, például a gőzgépnél az égéstermék egy közvetítő munkavégző közegnek adja át az energiát. A belsőégésű motorra a köznyelv a robbanómotor kifejezést is használja, de valójában a motorban százszor lassabb az égési folyamat, mint egy robbanásban.

A belga Étienne Lenoir által 1860-ban konstruált kétütemű motor sűrítés nélkül, elektromos gyújtással égette el a világítógáz-levegő keveréket. A helyhez kötött, hatalmas szerkezet nagyon rossz hatásfokkal működött, mégis több ezer példányt gyártottak belőle és stabil motorként használták.

Otto 1861-ben újfajta, négyütemű ciklusban dolgozó motort tervezett, de a gyújtással komoly nehézségei voltak, s a gép egy próbán össze is tört. Ezután fejlesztette ki, majd szabadalmaztatta kétütemű atmoszférikus gázmotor-típusát. 1862-ben feladta állását és saját műhelyében dolgozott, majd Eugen Langen nagyiparossal társulva 1864-ben megalapította a világ az első motorgyárát. 1867-ben a kétütemű motor aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon, ezt követően a gyártás fellendült, és a Köln melletti Deutzban működő üzem nyeresége rohamosan nőtt – így Otto 1868-ban, tízévi jegyesség után végre feleségül vehette menyasszonyát.

1876-ban sikerült először működőképes négyütemű motort előállítania, amely már nem gázzal, hanem folyékony üzemanyaggal működött, azzal a benzinnel, ami addig a petróleumgyártás értéktelen és veszélyes mellékterméke volt. A kétüteműnél nagyságrendekkel hatékonyabb motor gyújtás előtt összesűríti az üzemanyag és a levegő keverékét, s Otto a gyújtást is tökéletesítette.

A négyütemű ciklus elvét már 1862-ben szabadalmaztatta Alphonse Beau de Rochas francia mérnök, aki elsőbbségi vitába is keveredett a német feltalálóval, s 1886-ban Ottotól megvonták a szabadalmat. A megbízható, csendes és hatékony Otto-motor nagy sikert aratott, tíz év alatt több mint 30 ezer darab készült belőle. Végül Ottonak tulajdonították a négyütemű motor feltalálását, mivel vitapartnereinek nem volt elkészült motorja, csak vázlati terveik és elképzeléseik voltak róla. Otto az ő munkásságaiktól teljesen függetlenül jött rá a működési elvre, majd alkotta meg a működőképes motort. Alphonse Beau de Rochas szabadalmáról elmondása szerint nem is hallott ekkor még.

Az Otto motor pályafutása

Az Otto által kifejlesztett, elektromágneses gyújtású benzinmotort Gottlieb Daimler tökéletesítette tovább, az ő könnyebb és nagyobb fordulatszámú motorjával 1885-ben megalkotta a világ első motorkerékpárját. Egy évvel később készítette Karl Benz autóját, amely szintén átdolgozott Otto-motorral működött. Az Otto-motor hajtásához szükséges levegő-üzemanyag keverék előállítója, a porlasztó (karburátor) feltalálását a világban Wilhelm Maybachnak tulajdonítják, annak ellenére, hogy hiteles adatok szerint 1893-ban nála fél évvel korábban szabadalmaztatták Magyarországon Bánki Donát és Csonka János gépészmérnökök. 1897-ben megjelent a belsőégésű motor egy újabb változata, a dízelmotor, Rudolf Diesel találmánya: ez nem a robbanókeveréket, hanem csak a levegőt sűríti nagy nyomásra, így a bespriccelt olaj gyújtószerkezet nélkül, öngyulladással berobban, és megmozgatja a munkahengert.

Máig Otto konstrukciója a legnépszerűbb a világon.